Megjelent Egy kutya bakancslistája címmel magyarul is Lauren Fern Watt sikerkönyve!
Lauren magával viszi termetes, angol masztiff kutyáját a főiskolára, majd később első, aprócska New York-i lakásába is – mert Gizelle nemcsak egy kutya, hanem lakótárs, lánytestvér, a legbizalmasabb barát, futó- és étkezőpartner is. Gizelle és Lauren együtt élik át az első szerelmet, az első munkahely kihívásait, a lány anyjának küzdelmeit a drog-és alkoholfüggéssel, és a nagyvárosban való felnőtté válás minden örömét és nehézségét. Ám Gizelle váratlanul megbetegszik, és Laurennek hirtelen szembesülnie kell azzal, hogy leghűségesebb társa élete nem tart örökké. Készít egy bakancslistát, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a számukra hátralévő közös időből… Gizelle élete lenyűgözően szép lecke arról, amit a kedvenceink tanítanak nekünk: élvezzük a kalandokat, szeressünk feltétel nélkül, és váljunk olyan emberré, amilyenek szívünk mélyén mindig is lenni szerettünk volna.
„Inspiráló, felemelő olvasmány, ami bebizonyítja, hogy nincs lehetetlen. Mindenkinek, akinek volt valaha kisállata; aki szeretett és veszített már el; aki bízott a jövőben – elbűvölő történet egy hihetetlen kalandról, amit sokáig nem versz majd ki a fejedből.” ELLE
Lauren Fern Watt Dallasban, Texas államban született, és Nashville kertvárosában, Tennessee államban nőtt fel. A főiskola elvégzése után egy aprócska New York-i lakásba költözött 75 kilós angol masztiffjával, Gizelle-lel. Első könyvét, az Egy kutya bakancslistáját, tizennégy nyelvre fordították le, és hamarosan film is készül az igaz történet alapján. Jelenleg Los Angelesben él Bette nevű menhelyi kutyájával. Ők ketten továbbra is teljesítik a maguk bakancslistájára felvett tételeket.
Részlet a kötetből:
„Talán butaság volt bakancslistát csinálni egy kutyának. Talán Gizelle-nek nem voltak olyan kívánságai, mint egy haldoklónak. Talán nem is akart volna Ben & Jerry-féle vaníliafagyit enni. Egy dühös pasas egyszer azt mondta nekem, hogy bakancslistát készíteni egy kutyának nem más, mint önzés. – Az a lista csakis rólad szól! – jelentette ki. 
– Egy kutya bakancslistája csakis az embernek szól! Lehet, hogy igaza volt. Rögtön eszembe jutott a Trader Joe’s kutyakeksz, amit mindig vettem Gizellenek. A kekszeknek autó és cipő alakja volt, meg tűzcsap és mókus alakja („ezeket szeretik a kutyák”), és én mindennap ránéztem Gizelle-re, és megkérdeztem: – Na, melyiket akarod ma? A kanapét? Vagy a mókust? Aztán egy napon mindez ostobaságnak tűnt. Gizellenek fogalma sem volt, mik ezek a formák. A mókus formájú kutyakeksz csak az én számomra jelentett mókust. Nem Gizelle-nek. Talán mindig is az emberről van szó (és a kutya a több-mint-készséges résztvevő). Tudtam, hogy Gizelle nem tudna bakancslistát írni. Gizelle kutya volt. A kutyák nem tudnak írni. De néha szerettem azt képzelni, hogy Gizelle tud írni. Szerettem azt hinni, hogy ha azt mondanám: „Hé, Gizelle, írd meg a magad bakancslistáját, rendben, öreglány? Írj le mindent, amit meg szeretnél tenni az életben!” – akkor Gizelle-nek nehézségei támadnának abban, hogy előálljon a saját listájával. Sosem volt igazán alfa típusú eb. Követett engem mindenhova, és mindig úgy tűnt, hogy azt akarja tenni, amit én éppen tettem. Talán Gizelle lenne az a lány, aki belekukucskál a papírjaimba, és lemásolja az én listámat. Tehát ha Gizelle lemásolná a listámat, akkor ez szerepelne benne.”
A könyv megvásárolható a Libri Könyvesboltokban!
