Kutyatartás és gyereknevelés: Hol húzódik a határ a gondoskodásban?
Reggeli séta, születésnapi torta és közös karácsonyozás – sok magyar háztartásban ezek a rituálék ma már nemcsak a gyerekekhez, hanem a kutyákhoz is ugyanúgy kötődnek. De vajon valóban „szülők” vagyunk, ha kutyát tartunk? Egy friss magyar tanulmány, amelyben a Corvinus és az ELTE kutatói is részt vettek, izgalmas választ ad erre a kérdésre.
A kutyatartás ma már messze túlmutat a puszta szabadidős tevékenységen. Egy nemrég megjelent nemzetközi tanulmány (melyet az Animals folyóirat publikált) 28 magyar női kutyatartó mélyinterjúin keresztül vizsgálta meg: hogyan alakítja át az életünket a négylábú kedvenc, és miként viszonyul ez a gondoskodás a gyerekneveléshez.
Több mint énidő, de más, mint a szülőség
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a kutyatartás egyfajta „hibrid” gondoskodási formát hozott létre. A gazdik számára a kutyával való foglalkozás:
- Több, mint egyszerű hobbi: felelősséggel jár és szigorú napi rutint ad.
- Kevesebb, mint a gyereknevelés: több szabadságot és autonómiát hagy a gazdának.
„Ez nem egy vagy-vagy kérdés” – hangsúlyozza Szalma Ivett szociológus, a tanulmány egyik szerzője. A kutyák és a gyermekek gondozása ugyanis hasonló érzelmi alapokon nyugszik: a kötődésen és a felelősségvállaláson.
A kutya, mint érzelmi biztonsági háló
A vizsgálatban résztvevő anyák és gyermektelen nők egyaránt családtagnak és érzelmi támasznak nevezték kedvencüket. Különösen a gyermektelen nők életében tölt be központi szerepet a kutya: folytonosságot és érzelmi biztonságot ad a mindennapokhoz.
Sokan közülük úgy tekintenek a kutyára, mint egyfajta szimbolikus „próbára” az anyaság előtt, vagy épp a kényszerű gyermektelenség okozta űr kitöltőjére – de azzal mindenki tisztában van: a kutya nem helyettesíti a gyermeket.
A „viszontgondoskodás” ereje
Míg egy kisgyerekről való gondoskodás egyirányú (főleg az első években), a kutyák visszaadják a törődést. A kutatás rávilágított, hogy a kutyák érzelmi támaszt nyújtanak gyász, betegség vagy magány idején. Ez a kölcsönös dinamika teszi olyan szorossá a köteléket.
Emellett a kutyatartás „szociális híd” is: a kutyaparkok, iskolák és online csoportok révén a gazdik társas élete gyakran kinyílik, míg a kisgyermekes lét sokszor átmeneti elszigetelődéssel járhat.
Társadalmi elvárások kereszttüzében
A tanulmány nem hallgatja el a negatívumokat sem. Sok gazdi számolt be arról, hogy a környezetük kritikusan figyeli a kutyájukhoz fűződő mély kapcsolatukat.
- A gyermektelen nők gyakran kapnak megjegyzéseket, amiért a kutya túl központi szerepet kap az életükben.
- Az anyáknak pedig sokszor szemrehányást tesznek, ha szerintük „túlzottan elkényeztetik” az állatot, vagy megosztják figyelmüket a gyerek és a kutya között.
A Kutyasarok Magazin véleménye: Ez a kutatás is bizonyítja, hogy a gondoskodás fogalma változik. A kutyatartás nem „pótlék”, hanem egy modern, mély érzelmi bevonódást igénylő szerepkör, amely gazdagabbá teszi a társadalmunkat és a mindennapjainkat.
forrás: Corvinus Egyetem / ELTE kutatóinak tanulmánya (Animals folyóirat)
