Ember és farkas barátsága?
Az ELTE TTK Etológia Tanszékének legfrissebb kutatásában farkas és ember kapcsolatát vizsgálták.
Az ELTE TTK Etológia Tanszékének legfrissebb kutatásában farkas és ember kapcsolatát vizsgálták, a tanulmány a rangos Royal Society Open Science nemzetközi szakfolyóiratban jelent meg.
Meglepő, de már a kutya őse is képes személyes kapcsolatot kialakítani nevelőjével: az ELTE etológusai ezúttal az ember és a kézben nevelt farkasok viszonyát vizsgálták, melynek során a kutatók saját otthonukban nevelték fel a kisfarkasokat a lehető leginkább ingergazdag környezetben. „Magunkkal vittük őket napi tevékenységeink közben, autóban, buszon, villamoson, az egyetemre, éjszaka velünk egy ágyban aludtak” – mondta a kutatásról Ujfalussy Dorottya, a tanulmány első szerzője.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy kialakítanak-e ezek a kézben nevelt farkasok kötődést az őket nevelő emberekkel. Első erre vonatkozó kutatásunkból kiderült, hogy a farkasok 16 hetes korban nem mutatnak a klasszikus értelemben vett kötődést az őket nevelő ember felé, vagyis idegen helyen a nevelő jelenléte nem nyújt számunkra biztonságot” – hívta fel a figyelmet Gácsi Márta, az Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa. A kutatók azonban úgy érezték, hogy a kép ezzel még nem teljes. Hogy tovább árnyalják azt, idősebb korban is megvizsgálták a farkasokat, egy számukra kevésbé stresszes helyzetben, amelynek során különböző mértékben ismerős emberek látogatták meg őket saját területükön. Azt vizsgálták, hogy a farkasok az egyes látogatókat hogyan üdvözlik, például mennyi időt töltenek a közelükben vagy mennyire keresik velük a fizikai kontaktust.
Eredményeik szerint a kézből nevelt farkasoknál még felnőttkorban is tetten érhető a nevelőjük és közeli ismerőseik iránti ragaszkodás, hiszen jobban keresték a közelségüket, mint az idegenekét, akik felé viszont gyakran félelem jeleit mutatták.
A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a kutya-ember és farkas-ember közötti viszony különbségei nem abból eredeztethetők, hogy a farkas képtelen emberekkel szoros kapcsolatot kialakítani és azt fenntartani, hanem inkább abból, hogy a kutyák egész életük során az emberrel függő viszonyban maradnak, míg a farkasok 16 hetes korban már sokkal önállóbbak, az egyedüllét számunkra nem jár akkora szorongással. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy az ilyen korú farkaskölyköket a falka felnőtt tagjai már rendszeresen hagyják egyedül hosszabb-rövidebb időre.
„Eredményeink nagyon fontosak a farkasokat fogságban tartó intézmények számára, mind az állatok jóléte, mind a dolgozók biztonságának szempontjából. Emellett a kutyák és emberek különleges kapcsolatának eredetét kutatók számára is jelentőséggel bír ez a vizsgálat, hiszen sikerült kimutatni, hogy már a kutyák őse, a farkas is képes emberekkel személyes kapcsolatot kialakítani, amely felnőtt korban is megfigyelhető” – mondta Ujfalussy Dorottya.
Ujfalussy Dorottya Júlia Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Etológia Tanszék
