Hard Dog Race Base 2024 – Élménybeszámoló

Mozgalmasan telt a hétvégénk, hiszen részt vettünk a szeptember 28-án Babatvölgyben megrendezésre kerülő Hard Dog Race Base kutyás akadályfutó versenyen.

Az idei versenyre több, mint 1000 indulót regisztráltak a szervezők. A 6,2 kilométeres, 190 méter szintkülönbséggel rendelkező gödöllői pályán 17 speciális akadály várta a rátermett párosokat. A HDR szervezői az őszi Base futammal immár hagyományosan a mellrák megelőzéséért küzdő Mellrákinfo Egyesület munkájának támogatására hívták fel a versenyzőket, akik közül rengetegen öltötték magukra a nemes cél elleni harc hivatalos színét, a rózsaszínt. „Sokan kérdezték, miért vagyok rózsaszín szoknyában, pontosabban tütüben, és miért így futottam végig a Base babatvölgyi versenyét” – idézi az eseményeket Púza András. A HDR alapítója és főszervezője, a korábbi tűzszerész kutyavezető különös öltözékét a példamutatással magyarázza. Emlékeztet: az október a mellrák elleni harc hónapja, amelynek fontosságára rendhagyó rózsaszín szerelésével is szerette volna felhívni a figyelmet.

A 9:30-as rajtunkhoz egy órával hamarabbi érkezést javasoltak, így mi már fél 9 előtt megérkeztünk a rendezvény helyszínére. Repestünk a boldogságtól, hiszen végig verő fényes napsütésben utaztunk Gödöllőig. A helyszínre érkezve átvettük a rajtcsomagot, amiben idén már újítottak, így a kezünkön viselhettük a chipes időmérésre szolgáló karórát. Rajtszám felvéve, kutya felszerelve, gyors melegítés, majd következett a sorban állás. Az ígért 9 órás rajt sajnos egy fél órát csúszott, így az első párosok fél 10 körül tudtak elstartolni. Mire mi is oda jutottunk, hogy beállhattunk a rajt zónába, már egy órás csúszásban voltunk, és az eső is elkezdett szépen lassan szemerkélni. Ez a várakozási idő sajnos néhány kutyust is megviselt, de bevallom a végére már én is kellően átfáztam.

A pálya viszont kárpótolt, az első kanyar után már elfelejtettük a hosszas várakozási időt is. Az eső sem sokáig zavart, hiszen a harmadik akadály máris úszás volt – az úszni tudóknak. Nem gondolkoztam sokáig, tavasszal is úsztunk már a Mud Dog Race-en, így nem volt kérdés, hogy most sem fogjuk guggolással kiváltani a tavat. A merülés viszont mindkettőnket mellbe vágott, szörnyen hideg volt a víz, így még nagyobb volt a motiváció, hogy kiérjünk a körülbelül 20-25 méter távolságra lévő túlpartra.

A reggeli futók még megúszták a sárban dagonyázást, ám 10-11 órától már a bokáig süllyedéssel, csúszkálással is meg kellett birkózniuk a versenyzőknek, mely ha mondhatjuk, meghozhatták számukra az igazi HDR életérzést. Hiszen mit ér a Hard Dog Race egy kis sárban fetrengés nélkül, nem igaz?

Látványos újdonság a HDR egyre nemzetközibbé válása is. Bár a rendezvénysorozat versenyein az elmúlt években sem kizárólag hazai gazdik és négylábú kedvenceik álltak rajthoz, szeptember utolsó hétvégéjére valóban igazán színessé vált a mezőny. A megmérettetésre jelentkező, és a kitűzött akadályokat az esős idő ellenére teljesítő versenyzők sorában a lengyel, a cseh, a szlovák, a német gazdi-kutya párosok mellett most már Nagy-Britanniából, Franciaországból, Norvégiából, Svájcból, Olaszországból és még az Egyesült Államokból is érkeztek résztvevők. A HDR szervezői remélik, hogy a tendencia folytatódik, és jövőre nem csupán a hazai, de a messze az
országhatárokon túlról nevező versenyzők köre is tovább bővül majd.

Összefoglalva a hétvégénket, ismét nem bántuk meg, hogy indultunk a versenyen. Fantasztikusan éreztük magunkat, még jobban összekovácsolt minket ez a futás, újra végig csinálnánk. Találkozunk jövőre, addig pedig mindenkinek jó felkészülést kívánunk!