HDR Base – Első bálozók voltunk

Szeptember 23-án rendezték meg itthon a Hard Dog Race Base futamát Piliscséven. Évek óta szemeztem már a versennyel, de sajnos eddig mindig közbejött valami, ami miatt nem tudtunk részt venni az eseményen. Idén végre eljött a mi nagy napunk is, szombaton rajthoz álltunk Szotyival!

Egész héten az időjárás applikációt bújtam a telefonomban, de a kis esőfelhős ikon csak nem akart eltűnni aznapról. Elérkezett a szombat, a nagy nap, és az idő hirtelen 10 fokot esett, szakadt az eső. Sajnos Szotyi nincs kibékülve az esős idővel – és úgy a vízzel egyáltalán -, így gondoltam utána kérdezek, hogy ebben a csodálatos időben is meg lesz-e tartva a verseny (én naiv így utólag). Hamar jött is a megerősítés, várnak minket szeretettel, az esemény természetesen nem marad el.

A cuccokat gyorsan összeszedtem, futóhám és rugalmas póráz a kutyának, öv, futócucc nekem, plusz a szükséges kitöltött nyilatkozatok és az oltási könyv. Minden megvolt, indulásra készen álltunk. Beccuccoltunk, és láss csodát az eső is elállt. 14 órakor volt a rajtunk, így a reggeli esőt megúsztuk, de így is elég nyirkos-vizes volt minden. Piliscsévre érkezve már elkapott egy kis verseny előtti drukk – bár egyáltalán nem a versenyzés miatt jöttünk. A teljesítés volt a cél, hogy jól érezzük magunkat mind a ketten a pályán.

Regisztráció után megkaptuk a rajtszámot amit a pólómra kellett rakni, illetve a hivatalos időméréshez szükséges chipet a csuklómra. A rajt mellett volt egy kis bemelegítő pálya ugró akadályokkal, ezen párszor végig futottunk, és már álltunk is be sorba, rajtra készen. A hangulat szuper volt, mindenki barátságos, beszédes és segítőkész volt. Mintha ezer éves jóbarátok lettünk volna egy lánnyal, úgy beszélgettünk az indítás előtti percekben, bár akkor találkoztunk először. Neki is az első versenye volt, így meg is volt rögtön a közös téma.

A pálya 5630 méter hosszú volt, benne 240 méter szintkülönbség és 18 épített akadály. Igen, fontos kiemelni, hogy épített, mert a terep- és időjárási viszonyok még megannyi kihívást tettek elénk. Innen is szeretnék még egyszer gratulálni mind a közel 1300 teljesítőnek és négylábú társának, le a kalappal előttünk. Így két nap távlatából is izomlázzal a lábaimban írom e sorokat, pedig aktívan sportolok a hétköznapokban is.

14 órakor elrajtoltunk Szotyival, rögtön egy kúszó akadállyal kezdtünk, majd a kanyar után szembesültünk a vizes árokkal. Hát oda bizony be kell menni, nincs mese. Félénken megkérdeztem a pálya melletti segítőktől, hogy ugyan már mennyire mély az akadály. Térdig ér, kaptam a választ. Ugrottam is, Szotyi egy éles jobbossal került mellettem. Hohó, kutya is menjen csak bele. Sűrű bocsánatkérések közepette belelógattam futópajtim lábait, majd szaladtunk is tovább. Itt még annyira nem volt rám mérges szerintem. Közben az eső is szemerkélt néhol, a domb tetején megkaptuk a szelet is. Számomra az egyik legnehezebb akadály a tápos vödrök cipelése volt. Semmi fogás nem volt rajtuk, nagyon nehezek voltak, csúsztak is, igazi megmérős feladat volt. Ezen kívül volt még kúszó, több féle gumiból készült akadály, billenőpalló, ugrálópárna, súlymellény, kellett pók- és rákjárásban közlekedni, és még sorolhatnám. A vizes konténerben való mártózás már csak hab volt a tortán, ott Szotyinál végleg elvesztette a verseny a népszerűségét. Nem szeretném az összes akadályt felsorolni, ezt mindenkinek szemályesen kell átélnie. A kutya szempontjából megmérős utolsó Musher akadály volt, mikor egy felül nyitott fém ládában kellett a gazdinak végigmászni, miközben a kutyusnak kivül kellett őt kísérnie – felül kelett a pórázt „kilógatni”. Így a kutyus nem látta a gazdit, csak a pórázra és a gazdi bíztató szavaira tudott hagyatkozni. Természetesen minden akadályt ki lehetett váltani 30-40-50 guggolással, semelyiket nem volt kötelező végigcsinálni.

Összességében elmondhatom, hogy ez volt az eddigi legjobb közös programunk Szotyival – bár ha őt kérdeznénk szerintem mást mondana, szívesen kihagyta volna a vizes akadályokat. A célba érkezve megkaptuk a teljesítésért járó érmünket, én is és Szotyi is. A befutó csomagban volt még technikai póló, egy pár futó zokni és nápolyi is. A hangulat, a pálya és az akadályok engem megvettek, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező versenyeken is rajthoz állunk.

A szervezők a 2023-as év zárása – és egy kis szusszanás – után megkezdik a 2024-es szezonra való felkészülést. A hazai, valamit a lengyel és cseh futamokat tartalmazó versenynaptár hamarosan napvilágot lát, ám a szervezők már most azért dolgoznak, hogy a következő esztendő az ideinél is több újdonságot, érdekességet, egyben kihívást, büszkeséget hozzon a kutyás terepfutás szerelmeseinek.

Hat láb, két szív, egy büszkeség.
Ez a Hard Dog Race.

Ha kedvet kaptál Te is egy teljesítéséhez, de nem tudod hogy kezdj neki, keress bátran! Szívesen segítek! 🙂

Bogár Petra – LPM&P Mester Tréner www.dogtraining.hu