A jóból is megárt(hat) a sok?

A jutalom-érzékenységről és a kutyák ezzel kapcsolatos viselkedéséről jelentettek meg cikket az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói a Scientific Reports folyóiratban. A kutatás bebizonyította: számottevő különbségek figyelhetők meg az egyes egyedek között. A jutalomérzékenység akár egészségügyi vagy társas problémákat is okozhat az állatoknál, s a kapott eredmények alapján elmondható az is, hogy a kutya ígéretes modell lehet az emberi viselkedés jutalmazással kapcsolatos kognitív folyamatainak tanulmányozásához is.

Csakúgy, mint az embereknél, a kutyák között is nagy az eltérés abban, hogy mennyire érzékenyek a különféle jutalmakra, és ez az érzékenység akár túlzott mértéket is ölthet – állapították meg az ELTE Etológia Tanszék és az MTA munkatársai egy nemzetközi tudományos együttműködés keretében a WALTHAM Alapítvánnyal.

Napjainkban igen népszerűek és elterjedtek az ún. „pozitív” kutyakiképzési módszerek, melyek során a trénerek valamilyen tárgyi jutalmat is használnak az elismerés eszközeként, ami általában élelem vagy valamilyen játék. „A pozitív megerősítésen alapuló módszerek előnyét a büntetést alkalmazó módszerekkel szemben korábbi tudományos eredmények is bizonyítják. Ennek ellenére meglepő módon eddig senki nem vizsgálta a kutyák egyedi érzékenységét a különböző jutalmakra, és nem létezett megbízható, hitelesített mérési módszer” – mondja Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék vezetője.

A vizsgálat során a kutatók egy szakszerűen összealított online kérdőív segítségével gyűjtöttek adatokat. Az online kérdőív egyik legnagyobb előnye az, hogy sok gazdától kérhető információ az adott témában, így a felmérés valóban reprezentatív lesz. A kérdőívben két skála mentén megbízhatóan jellemezhető a kutyák fogékonysága a kiképzés során gyakran jutalomként alkalmazott táplálékra és a játékra. Az beérkezett válaszokból továbbá az is kiderült, hogy az egyedek között jelentős eltérések vannak, többek között életkortól és a fajtától függően. Sőt, bizonyos egyedek a mindennapokban szélsőségesen reagálnak ezekre a jutalmakra.

iStock_000017615842_Small1

 

„Általánosságban véve a természetes jutalmak, mint az evés és a játék, hozzájárulnak a jóléthez, mert örömteli belső állapothoz köthetők mind az embereknél, mind az állatoknál. Ezzel szemben a túlzott jutalom-hajszolás utalhat arra, hogy a jóléti állapot sérült” – mondja Gerencsér Linda, az Etológia Tanszék munkatársa. „A létrehozott skála segítségével azonosítottuk azokat az egyedeket, akik átlagon felül érzékenyek különböző jutalmakra. A kutyák figyelmi képességei, aktivitása-impulzivitása, valamit egyes kiképzéssel kapcsolatos tényezők – úgy, mint a jutalmazás gyakorisága vagy a kiképzési módszer – meghatározóan együtt járnak a fokozott jutalom-érzékenységgel. Egy fontos eredményünk alapján a szélsőségesen jutalom-érzékeny kutyák között jellemzőbben fordultak elő a jutalmakra való fokozott reakciókhoz köthető egészségügyi és/vagy szociális, társas problémák is.”

Mindennek nemcsak a kutyakiképzés terén van gyakorlati jelentősége, hanem állatjóléti vonatkozásai is lényegesek. „Eredményeink arra utalnak, hogy kialakulhatnak a kutyáknál a jutalom-érzékenységhez köthető viselkedési problémák. Fontos lesz további vizsgálatokban arra is fényt deríteni, hogy ez milyen valós kockázatot jelent – állapítja meg Alexandra Moesta, a Waltham Alapítvány munkatársa.

A felfedezhető párhuzamok miatt a kutatás az emberi viselkedés szempontjából is érdekes. „Azok az emberek, akik impulzívabbak, általában hajlamosabbak a különféle jutalom-orientált tevékenységeket, mint például a szerencsejáték, vagy alkohol- és drogfogyasztás akár olyan mértékig is fokozni, amikor ez már komoly negatív következményekkel jár. Továbbá, a jutalmazásra adott idegrendszeri válaszban megmutatkozó egyéni különbségek ráadásul bizonyos pszichiátriai és idegi-fejlődési rendellenességekhez is köthetők. Összességében, a jelen jutalom-érzékenység vizsgálat kapcsán is megerősítést nyert, hogy a kutya ígéretes modellje az emberi viselkedés és kognitív funkciók tanulmányozásának” – teszi hozzá Bunford Nóra, az MTA tudományos munkatársa.

A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg Development and validation of the Canine Reward Responsiveness Scale – Examining individual differences in reward responsiveness of the domestic dog címmel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

megosztás