Kutyus mellé jön a baba!

Vajon mivel jár, ha a lakásban is tartott kutya mellé kisbaba születik? Mire kell ügyelnünk, hogy a családtagok és az állat együttélése minél zökkenőmentesebb legyen?

A probléma sok családnál felmerül, és bizony nem könnyű a megoldás. Civakodás helyett vegyük sorra józanul az érveket és ellenérveket! Ha a kutya már „régi bútordarab”, számítani lehet arra, hogy féltékenykedni fog. Ilyenkor azonban nem szokott még felmerülni, hogy végképp el kellene tűnnie a család életéből. Azonban minél jobban közeledik a gyermek születése, annál valószínűbb, hogy az aggódó kismama – vagy az ijedt kispapa – hirtelen oroszlánná változik, és támadásba lendül párja addig megtűrt, megbecsült, hű társa ellen. Az is előfordul, hogy egy „kutyátlan” pár egyik tagja, jól átgondolva a dolgot, idővel kutyát szeretne, míg a másik fél – elsősorban a kisgyermekek feltételezett érdekében – tiltakozik a terv ellen.

A kutyaellenes párt elsősorban higiéniai okokra, fertőzésveszélyre és az állat esetleges agresszivitására hivatkozik. A kutya valóban terjesztője lehet a legszörnyűbb zoonózisnak, vagyis állatról emberre terjedő betegségnek, a veszettségnek, ezenkívül egyes baktériumos betegségeknek, például a leptospirózisnak, valamint számos gombás fertőzésnek és élősködőnek. A veszettség elleni rendszeres oltás és az állategészségügyi szabályok következetes betartása miatt azonban a kutyák veszettségterjesztő szerepe gyakorlatilag megszűnt, és a többi vírus-, illetve baktériumfertőzés veszélye is elenyésző. Védőoltás ma már egyes gombákkal szemben is létezik, de a gombákkal szembeni védekezés alapja mindenképpen a szervezet immunrendszerének erősítése, a védekezési készséget csökkentő folyamatok vagy beavatkozások, például a felesleges antibiotikumos kezelés elkerülése. A külső és belső élősködők – bolhák, galandférgek vagy orsóférgek – életmódjukból következően a kutyák gyakori vendégei lehetnek, de a rendszeres féregtelenítő és bolhaellenes kezeléssel, valamint a megfelelő tisztasági rendszabályok betartásával a fertőződés veszélye jelentősen csökkenthető.

A féregtelenítésre szigorúan negyedévenként, a külső élősködő elleni kezelésre készítménytől függően, meghatározott időtartamonként kell sort keríteni, és legalább ilyen fontos a kutya szőrének naponkénti átkefélése, valamint az ürülék rendszeres eltávolítása. A kutya helyét (házát, kosarát, rongyát, szőnyegét), valamint egyéb használati tárgyait is rendszeresen tisztítanunk kell.

A mindennapi élet során természetesen fokozottan ügyelnünk kell néhány alapvető rendszabály betartására: a kutyával való játékot minden esetben alapos kézmosásnak kell követnie. Ha az egyik fél ellenezte a kutya beszerzését, nem várhatjuk el tőle, hogy ennek ellenére ő tisztogassa a kutyaházat, és ő gyűjtse be az ürüléket. Számos vitát megelőzhetünk, ha pontosítjuk, kire milyen feladatok hárulnak a kutyatartással kapcsolatban, s ezekre mikor kell sort keríteni.

Megtámadhatja a gyereket?
Az ellenzők tábora a fertőzésveszélyen kívül főként a kutya kiszámíthatatlan viselkedésétől, veszélyes támadásától tart. Sajnos előfordulnak rettenetes esetek, ha azonban alaposan elemezzük a történteket, kiderül, hogy szinte mindig a gazda rontotta el a dolgot, mert nem a megfelelő, az ő személyiségéhez legjobban illő kutyát vette magához, elkényeztette az állatot, vagy megengedte, hogy a kutya vegye át a falkavezér szerepét a családban. Általában a fajta jellemvonásainak minimális ismerete nélkül, kis helyre beszorítva tartották ezeket a kutyákat, nem fegyelmezték őket, vagy olyan feladatokra próbálták őket alkalmazni, amelyek a legkevésbé sem álltak összhangban természetes hajlamaikkal. A legtöbb ideges, rosszindulatú, harapós vagy éppen „hisztis” kutya viselkedésének hátterében ugyanez a gond áll. Aki a kutyafajta alapvető tulajdonságait nem ismerve, megnyerő külsejétől elragadtatva, vagy akár divatból választ kutyát magának, az nagy hibát követ el, és az elképzelt hűséges, kedves, ragaszkodó társ helyett úgy fogja érezni, hogy csupán koloncot vett a nyakába.

Ha eldöntöttük, hogy megosztjuk az életünket egy kutyával, nem szabad sajnálnunk az időt a szóba jöhető fajták – és egyedek – alaposabb megismerésére. Vannak olyan kutyafajták, amelyek – bár nagyon intelligensek – bizonyos helyzetekben túlságosan önfejűen vagy támadóan viselkednek. Csak határozott, keménykezű gazda való hozzájuk, aki megfelelő korlátok közé szorítja természetes függetlenségüket. A felelősen kiválasztott, szófogadó, nyugodt, jó természetű, szelíd és türelmes kutyák viszont egészen biztosan nem fognak csalódást okozni. A kutyák csodálatos társak, hűségesek, megbízhatóak, és feszültségekkel, stresszel teli életünkben hihetetlen érzelmi többletet adhatnak. Játszótársaink, megértő és hűséges barátaink, hozzájárulnak egészségünk megőrzéséhez, amikor hosszú sétára vagy kirándulásra ösztönöznek, megvédenek bennünket, és sok-sok feladatot képesek teljesíteni. A kutya mellett felnövő kisgyermek is jó eséllyel lesz nyugodtabb, derűsebb, egészségesebb, felelősségteljesebb és érzelmileg kiegyensúlyozottabb, közben pedig rengeteget tanulhat ember és állat kapcsolatáról. Hacsak nem nevelik kifejezetten a kutyák megvetésére és utálatára, melyik gyerek ne szeretne kutyát? Ám akárhogyan is döntünk, mindig tartsuk szem előtt, hogy a kutya nem játékszer.
Ha olvasónk esetében a családi tanács úgy dönt, hogy a kisgyermek érkezése miatt mégis meg kell válni tőle, nagyon fontos, hogy a kiszolgált hű barát ne az utcára kerüljön, hanem felelősen gondoskodjunk további sorsáról.

Jó, ha a kiszemelt kutya tulajdonságainak ismerete mellé kellő önismeret is társul. Vajon szívesen elvégezzük a kutyatartással járó többletmunkát, takarítást is? Biztosítani tudunk neki elegendő mozgásteret, megfelelő minőségű táplálékot? Lesz rá időnk, hogy családunk, munkánk és a háztartási teendők mellett vele is foglalkozzunk?

Gyerekbarát kutyafajták
Sokakat rabul ejt a tacskó barátságos, rendkívül értelmes arckifejezése, „aranyos” megjelenése és elsősorban aprócska termete. Szőrös játékszernek tűnhet, amellyel nem kell majd sokat törődni, és jó pajtásává válik a kicsiknek. Pedig a tacskó többnyire nem könnyű fajta, nem díványra termett öleb, hanem igazi vadászkutya, tapasztalt, határozott gazda kezébe való. Nagyon erős egyéniség, szilárdsággal, következetességgel és türelemmel csodálatos társunkká formálható, de nem feltétlenül eszményi társa a kisgyermekeknek.
A vidám, temperamentumos cocker spánielt is könnyű félreismerni. Külleme ellenére nem plüssállat, nem strapabíró játékszer, és a tudatlan kis gazdák komoly kárt tehetnek benne: gyerekek mellé csak abban az esetben valók, ha azok jól neveltek, és minden tekintetben tiszteletben tartják kedvenceik igényeit és személyiségét. A cocker spániel nagyszerű munkakutya, atléta és vadász: ha nem engedhet szabad utat a benne felgyűlt hihetetlen energiának, nem lesz boldog, és könnyen szeszélyessé, ingerlékennyé, kiegyensúlyozatlanná válhat.
A terrierek jellegzetesen „nehéz” kutyák: bár nagyon intelligensek és ragaszkodók, nem mindig jönnek ki jól a gyerekekkel, és mivel kitenyésztésüknél az agresszivitás is fontos szempont volt, nem feltétlenül alkalmasak a „család kedvence” szerepére.

A szánhúzó kutyák (szibériai husky, alaszkai malamut, szamojéd) eredetileg falkában éltek, tehát elvárható tőlük, hogy jól fegyelmezhetők, toleránsak és társaikkal, valamint az emberekkel szemben béketűrők legyenek. Lakásba egyáltalán nem valók, mozgásigényük óriási, önfejűen is viselkedhetnek. Nem kisgyerekes családba valók!
Íme, néhány fajta, amely az esetek többségében beválik a gyermekek mellett: a labrador retriever rendkívül intelligens, sokoldalú kutya, békés, roppant jóindulatú és engedelmes.
Az erős, bátor, rámenős, de jóindulatú boxer nemcsak őrző-védőként állja meg a helyét, hanem házi kedvencként is tökéletes lehet. Mindamellett csak azoknak való, akik képesek kielégíteni hatalmas mozgásigényét.
A berni pásztor nagyon könnyen nevelhető, kedves és türelmes: ezen tulajdonságok fontosságát – gyerekszempontból – nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Az uszkár rendkívül intelligens, rokonszenves és mulatságos; valamennyi változata nagyon alkalmazkodóképes és teljesen megbízhatóan viselkedik a gyerekekkel szemben.
A beagle legendásan szelíd fajta, és mivel ezenfelül tanulékony és igénytelen, a gyermekes családoknak szintén jó választás lehet. Sok esetben a vonzó és rendkívül ellenálló keverék kutyákkal is szerencsével járunk, bár velük kapcsolatban nehéz előre megjósolni az eredményt…

Cikk forrása: Dr. Terényi Melinda állatorvos (babaszoba.hu)
Cikk első megjelenése: 2011. május 27.
Index kép: pinterest.com
Képek: dognotebook.com | thetechjournal.com | hd-freewallpapers.com | mydogspace.com