Keverék vagy fajtatiszta: mi a különbség a viselkedés terén?

ELTE Etológia Tanszék és az MTA kutatói kimutatták, hogy a gazdák véleménye alapján a keverék kutyák kevésbé kiegyensúlyozottak, de képezhetőbbek, mint a fajtatiszták. A keverékeknél gyakrabban fordult elő problémás viselkedés is, azonban mindkét csoport hasonló értékeket kapott a merészség kérdőíves mérésekor. Ezen különbségek legalább részben genetikai és/vagy korai szocializációs hatásokra vezethetők vissza.

Ha valaki kutyatartásra adja a fejét, az egyik első kérdés, ami felmerül, bizonyosan az lesz, hogy fajtatiszta, vagy keverék legyen az új lakótárs. A döntés nem is olyan egyszerű, hiszen a két csoport számos szempontból különbözik egymástól. A keverék kutyák általában egészségesebbek és hosszabb életűek, mivel mentesek a beltenyésztés ártalmaitól. Való igaz, hogy egyes fajtáknál gyakoribbak bizonyos elváltozások, melyekért elsősorban génjeik felelősek. De mi a helyzet a viselkedésbeli különbségekkel? Vajon a keverék kutyák ebből a szempontból is előnyösebbnek látszanak a gazdák számára?

A kérdés tisztázása érdekében az ELTE Etológia Tanszék és az MTA kutatói egy nagyszabású kérdőíves felmérést végeztek németországi kutyatulajdonosok körében, az eredmények PloS One folyóiratban jelentek meg. A demográfiai adatok, illetve a kutyák viselkedésével és tartási körülményeikkel kapcsolatos válaszok 7700 fajtatiszta kutyáról és közel ugyanennyi keverékről érkeztek vissza. A fajtatiszták közt több mint 200 különböző fajta szerepelt, az egy fajtába tartozók számát pedig korlátozták a minél reprezentatívabb mintavétel érdekében.

Számos demográfiai és környezeti eltérésre derült fény a két csoport között. „A várakozásoknak megfelelően mi is úgy találtuk, hogy a keverék kutyák átlagéletkora magasabb, mint a fajtatisztáké” – említette Kubinyi Enikő, az Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának vezetője. „A keverékek közt nagyobb a szukák aránya is. Érdekes, hogy a keverékek gazdái gyakrabban nők, fiatalabbak, alacsonyabb iskolai végzettségűek, és kevesebb tapasztalatot szereztek a kutyatartás terén mint a fajtatiszták gazdái.” A felmérésből az is kiderült, hogy a keverékek közt gyakoribb az ivartalanítás, általában idősebb korban kerülnek gazdáikhoz (hiszen több közöttük a menhelyről befogadott példány) és kevesebb kutyaiskolai képzésben volt részük. Ezen kívül gyakrabban tartják őket egyedüli és kizárólag benti kutyaként, mint a fajtatisztákat, és ezzel összhangban a keverékek gazdái hosszabb sétákra vitték kedvenceiket, mint a fajtatiszták tulajdonosai.

kutyák_gönye csaba2

Gondos statisztikai elemzést követően, mely a két csoport közt megfigyelhető demográfiai és kutyatartási különbségeket is figyelembe vette, a kutatók lényeges különbségeket találtak a keverék és fajtatiszta kutyák személyiségében és a problémás viselkedés előfordulásának gyakoriságában. „A keverék kutyák gazdái például gyakrabban számoltak be arról, hogy kutyájukat nehezebb sétáltatni, mert húz pórázon, ráugrál az emberekre és nem reagál a hívásra” – foglalta össze Turcsán Borbála, a tanulmány első szerzője.

A keverék és fajtatiszta kutyák közt kimutatott különbségekre a szerzők több lehetséges magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak. Az egyik a különböző genetikai háttér, mely abból fakad, hogy a fajtákat nem csak a külső fajtajellegek alapján, hanem – minden ellenkező híresztelés dacára – a viselkedést is figyelembe véve tenyésztik. Ennek során ügyelnek arra, hogy a kutya minél problémamentesebben illyeszkedjen a gazdái életéhez. Ezzel szemben a keverékek közül azok az egyedek szaporodhatnak sikeresen, amelyek képesek önálló problémamegoldásra (tanulékonyak), és gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra, ami egyúttal könnyen vezethet kiegyensúlyozatlansághoz. Emellett hiába kontrolláltak a kutatók számos tényezőre, továbbra is maradhattak olyan egyedfejlődési hatások (trauma, korai szocializáció), amik hozzájárulhattak a keverékek és fajtatiszták között megfigyelhető viselkedésbeli eltérésekhez.

Az eredmények tükrében a keverék kutyák nem tekinthetők „átlagosnak”. A morfológiai változatosság ellenére inkább egy sajátos csoportot képviselnek, melynek megvan a maga jellemző viselkedési mintázata. „Ezt mindenképp érdemes figyelembe venni a fajták összehasonlítására irányuló tanulmányokban, ha azokban keverék kutyákat használnak kontrollcsoportként” – emelte ki Miklósi Ádám egyetemi tanár, az Etológia Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport vezetője.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.